A kiskeradó a magyar költségvetés Damoklész kardja

Epizód lejátszása
A kiskeradó a magyar költségvetés Damoklész kardja

Az Európai Bíróság friss ítélete szerint ellentétes az európai joggal a magyar szén-dioxid-kvótaadó, a kiskeradó ügyében pedig szintén ebből az álláspontból kiindulva nyújtott be keresetet hazánk ellen az Európai Bizottság április végén. Előbbi százmilliárdos, utóbbi ezermilliárdos nagyságrendű lyukat üthet a magyar költségvetésen, ha a legrosszabb forgatókönyvet alapul véve évekre visszamenően kell visszafizetni a jogtalanul beszedett adót.

Az adás videófelvétele itt tekinthető meg:

A kiskeradó a magyar költségvetés Damoklész kardja

Ellentétes az uniós joggal a magyar szén-dioxid-kvóta-adó

A magyar szén-dioxid-kvótaadó megítélése az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének (EU ETS) logikájából indul: a rendszer célja a kibocsátások érdemi csökkentése úgy, hogy közben a versenyképesség és a belső piac egysége se sérüljön. Ennek része a térítésmentes kibocsátási egységek kiosztása is, amely a „kibocsátásáthelyezés” elkerülését és az uniós iparágak versenyképességének védelmét szolgálja. Magyarország 2023-ban – visszamenőleges hatállyal – külön terhet vezetett be a jelentős kibocsátóknak: tonnánként 36 eurós kvótaadót, illetve a kvóták értékesítése után 15%-os tranzakciós díjat. A szabályozás azon szereplőket érinti, akiknél teljesülnek a küszöbfeltételek (például a 25 ezer tonnát meghaladó kibocsátási átlag és a jelentős ingyenes kiosztás). A rendelkezést több érintett vitatta, például a Nitrogénművek, amelynek ügye kapcsán a Veszprémi Törvényszék előzetes döntéshozatali kérdéssel fordult az Európai Unió Bíróságához (EUB) az adó irányelvvel való összeegyeztethetőségéről.

A testület 2026. április 16-án meghozott ítéletében azt az elvet rögzítette, hogy az ilyen adó ellentétes lehet az ETS-irányelvvel, ha „semlegesíti” a térítésmentes kiosztás kompenzációs hatását, és szembemegy a versenyképesség megőrzésének, illetve a kibocsátásáthelyezés elkerülésének céljaival. Ugyanakkor annak vizsgálata, hogy a magyar szabály ezt ténylegesen így valósítja-e meg, a nemzeti bíróság feladata. Az EUB kiemelte: a tagállami intézkedés nem gyengítheti olyan mértékben a kibocsátáscsökkentés ösztönző erejét, hogy azt lényegében megszüntesse; a kvótákra kivetett adó a fizetendő összeg erejéig kiolthatja a kibocsátáscsökkentési beruházások motivációját, és „kiüresítheti” az ETS ösztönző mechanizmusát.

A döntés közvetlenül nem semmisíti meg a magyar jogszabályt, de kötelező iránymutatást ad a folyamatban lévő ügyekben eljáró magyar bíróságoknak, és e logika alapján felmerülhet a korábban megfizetett kvótaadó és tranzakciós díj visszaigénylésének lehetősége is az érintett piaci szereplők részéről.

Kiskeradó: az Európai Bizottság perbe hívja Magyarországot

A magyar kiskereskedelmi adó sávosan progresszív, vagyis a magasabb árbevételhez magasabb adókulcs tartozik. A gyakorlatban ez úgy hat, hogy a nagy, többnyire külföldi tulajdonú és külföldi irányítású, integráltan vagy kapcsolt vállalkozásként működő kiskereskedelmi láncok árbevételére meredeken növekvő kulcsok alkalmazandók, miközben a hazai szereplők sok esetben franchise-rendszerben, jogilag önálló cégekre bontva működnek, így az árbevételük nem konszolidálódik, és alacsonyabb kulcs alá eshet. A szabályozás ugyanakkor nem engedi meg, hogy a külföldi láncok hasonló „szétdarabolással” mérsékeljék a terhüket, mert kapcsolt vállalkozásként a bevételeiket akkor is össze kellene adni, és erre a konszolidált összegre kellene a progresszív adót megállapítani.

Ezt a konstrukciót régóta bírálják az országspecifikus ajánlások is, mert a kritika szerint célzottan és aránytalanul sújtja a nagy, jellemzően külföldi tulajdonú vállalkozásokat, és torzítja a versenyt. Bár Magyarország vállalta a kiskeradó fokozatos kivezetését, a kormány többször meghosszabbította annak alkalmazását, és nem jelölt ki egyértelmű kivezetési határidőt, sőt a legmagasabb kulcsot is megemelte. A Bizottság álláspontja szerint mindez tényleges hátrányt okoz a külföldi irányítású cégeknek, és korlátozza a letelepedési szabadságot (EUMSZ 49. és 54. cikk), mert elriaszthatja vagy akadályozhatja más tagállami vállalkozások magyarországi letelepedését. Ennek nyomán a Bizottság 2024 októberében felszólító levelet, 2025 júniusában indokolással ellátott véleményt küldött. Mivel Magyarország vitatta a jogsértést és nem módosította a rendszert, a Bizottság 2026. április 29-én úgy döntött, hogy keresetet nyújt be az Európai Unió Bíróságához.

Amennyiben hazánk elbukja ezt a pert, és a legrosszabb forgatókönyv alapján évekre visszamenően kell visszafizetnie a beszedett adót, az hatalmas, ezermilliárdos nagyságrendű lyukat ütne a költségvetésen.

Most akkor mi lesz a reklámadóval?

A reklámadó a 2014. évi XXII. törvény alapján két szinten is keletkeztethet kötelezettséget: az elsődleges oldalon a reklám közzétevőjét terhelné (a (módosított) éves nettó árbevételhez kötötten, 100 millió Ft-ig mentességgel), a másodlagos oldalon pedig a reklám közzétételét megrendelő vállalkozásokat – különösen akkor, ha külföldi platformoktól rendelnek hirdetést, és nincs olyan nyilatkozati/nyilvántartási „mentesítő” kapaszkodó. Az adómérték 2019. július 1-je óta 0% volt, és a korábbi ütemezés szerint 2026. július 1-jétől a 0% megszűnt volna, ám a leköszönő kormány úgy rendelkezett, hogy 2026. június 30. után is 0% maradjon az adó, és több kapcsolódó szabályt se kelljen alkalmazni, vagyis rövid távon fennmarad a status quo (várhatóan továbbra sem kell reklámadót fizetni). Ugyanakkor ez nem törvénymódosítás, hanem a reklámadótörvény eltérő alkalmazása a veszélyhelyzet idejére, ezért a megoldás időbeli hatálya a veszélyhelyzet fennállásához kötött; ha a veszélyhelyzet megszűnik és nem történik törvényi rendezés, a rendeleti „védőernyő” is elvész – miközben a szabályozási környezetben több nyitott értelmezési kérdés is maradt.

Sokan veszítik el a TAJ-számukat

A NAV januári adatai szerint több mint 348 ezer embernek van legalább hathavi egészségügyi szolgáltatási járuléktartozása. A 2020 júliusa óta alkalmazott szabály alapján ilyen mértékű hátraléknál a TAJ-számot érvénytelenítik, az érintettek pedig elesnek a térítésmentes állami egészségügyi ellátástól, miközben a tartozást a NAV adók módjára behajthatja. A beszámolók szerint az elmúlt öt évben több mint 782 ezer TAJ-énytelenítés történt hathavi tartozás miatt (és nagyjából ugyanennyi visszaállítás is), a mostani adósságállományon belül pedig sokaknál több százezer forintos nagyságrendek szerepelnek. A havi járulék összege az évek során jelentősen nőtt (2026-tól 12 300 Ft/hó), ami a fizetési nehézségek egyik oka lehet, és a cikkek szerint nincs külön NAV-statisztika arról, hány végrehajtás indult kifejezetten e járuléktartozások miatt; a végrehajtási „küszöbök” kapcsán ugyanakkor a sajtó 10 ezer forint alatti tartozásnál végrehajtás hiányát, 10–200 ezer forint között inkasszót/letiltást, 500 ezer forint alatt pedig ingatlanfoglalás kizártságát említi.

Veszélyben a globális minimumadó jövője?

A globális minimumadó kapcsán gyakran az a tapasztalat, hogy sok érintett vállalatnál nem keletkezik tényleges kiegészítőadó-fizetés, miközben a szabályrendszer jelentős megfelelési és adminisztratív terhet, illetve költséget generál; egyes piaci tapasztalatok szerint az érintettek nagy részénél (nagyságrendileg kb. 85%) egyáltalán nem merül fel kiegészítő adó, mégis végig kell menniük az összetett számításokon és riportálási elvárásokon. Emellett kritikai nézőpontból az is megjelenik, hogy a „globális” minimumadó elnevezés megtévesztő lehet, mert a rendszer nem minden nagy gazdaságban egységesen alkalmazott, és a hangsúly inkább az adóverseny korlátozásán van, mintsem a báziserózió és nyereségátcsoportosítás elleni fellépés folytatásán; e megközelítés arra is rámutat, hogy a Pillar Two előtt is léteztek és több országban elterjedtek hatékony adóelkerülés elleni eszközök (például a BEPS 1.0 nyomán, illetve az EU-s adóelkerülés elleni irányelvhez kapcsolódó megoldások, hibrid struktúrák elleni szabályok).

Trump állítólag emelni akarja az európai autókra kivetett vámokat

Az Egyesült Államok bejelentése szerint a jövő héttől az Európai Unióból érkező autókra és teherautókra kivetett vám 15%-ról 25%-ra emelkedik, miközben a lépés nem érinti azokat a járműveket, amelyeket európai gyártók az Egyesült Államokban állítanak elő; a kommunikáció szerint a cél a gyártók amerikai beruházásainak ösztönzése, akár gyorsított engedélyezéssel is. A döntés hátterében az áll, hogy a felek által tavaly nyáron tető alá hozott kereskedelmi megállapodás végrehajtása akadozik, és közben a fémekre (acél/alumínium-tartalmú termékekre) vonatkozó vámvita rendezését célzó új amerikai javaslat több uniós szereplő szerint csak részben enyhítene a terheken, miközben sok vállalatnak akár rosszabbá is teheti a helyzetet. A washingtoni tárgyalások nem hoztak áttörést, így egyelőre technikai egyeztetések folynak, miközben az Európai Bizottság további válaszlépéseket is mérlegelhet a bejelentett autóvám-emelés fényében.

További epizódok

Epizód 117